Kiállító tér
Az egykori belvárosi lakásból az átépítési munkálatok során (1999-2001) levegős, áttört kiállítótér jött létre. Az építészek olyan egymásba átfolyó, áthajló tereket alkottak, melyek a havonta változó kiállításoknak visszafogottan, azokat nem túlkiabálva adnak helyet. A galéria egésze: a tágasság érzetét keltik: a bejárati résznél meghagyott teljes belmagasság, az irodai ,,helységek” galériás megoldása – galéria a galériában – egy olyan intelligens térkoncepció részei, amely maximálisan kihasználja az egykori belvárosi lakás és a hozzá kapcsolódó előtér összenyitásából keletkezett teret. A belső teret a folytonos szinteltolódások teszik dinamikussá. Az udvarról lépcsőfokok vezetnek a bejárati részbe, ahonnan egy rámpán keresztül jutunk tovább a belső kiállítóterembe. Ez egy központi lépcsőt ölel körül, amely felvisz a galéria szintjére, melyet egy további rámpa köt össze a recepció feletti galériával, ahol a kör bezárul és mi a bejárattal szemben, két méter magasságban találjuk magunkat.
(részlet Séra Ildikó írásából, mely a Balkon 2001. decemberi számában jelent meg)